Mitől volt jó 2018 április?

Az önismeret hónapja. Kevés igazán izgalmas esemény történt, ennek ellenére nagyon fontos felismerésekkel gazdagodtam ebben a hónapban.

Ünneptől ünnepig. A hónap eleje még a húsvéti ünnepbe lógott bele, nem volt igazán jó idő, de azért egész jól kipihentem magam. Most pedig benne vagyunk ismét egy hosszú hétvégében, az idő pedig végre szuper, kevésnek is érzem a 4 napot!

Árpilis nagy részében a március végi koncerten “hivatalosan” is megismert pasi járt az eszemben. Közben ismerősöm lett a közösségi média felületén is, ez persze új távlatokat nyitott. Főleg mikor éjjel negyed 12-kor likeolja a képem…

Jött a szokásos fogszabályzó állítás és dobpergés…megvan az alsó felrakásának időpontja is, július elejére. Hogy jó legyen most nem drótot cseréltek, hanem egyfajta gumi-műanyag alkatrésszel elkezdték húzni bizonyos fogaimat hátrébb. Még több vacak lett a számban, elég idegesítő volt az elején. De ezt is ki lehetett bírni.

Aztán úgy alakult, hogy a hastánc bérletemből még maradt sok óra, viszont közeledett a lejárat ideje. Emiatt a hétvégi dupla órán felül még két órát mentem. Így két héten át megdupláztam a mozgás mennyiségét. Kicsit sok is volt a szervezetemnek, éreztem, non-stop izomlázam volt, viszont nagyon sok új dolgot tanultam és fejlődtem. Bár volt nap, hogy a sok új mozdulat annyira összekavarodott a fejemben, hogy úgy éreztem, kész, ez sosem fog menni nekem. Aztán kimaradt egy hét, és jött egy újabb dupla óra, ahol először éreztem azt, hogy végre kezdenek összeállni a mozdulatok a fejemben!

Végre eljött a jó idő is, elővettem hosszú idő után a biciklimet (évek óta nem bringáztam, pedig gyerekként le sem lehetett szedni róla). Ekkor beütött a nátha, megáztam egyik reggel, hideg is volt, így sikerült egy teljes hétvégét ágyban töltenem. Kicsit azt hiszem túlterheltem magam, jelnek vettem, hogy ennyi mozgást még nem bír a testem, kell egy kis fokozatosságot beépítenem. A nátha végül több mint egy hétig húzódott, ez eléggé visszavetett.

Glamour-napozni kissé egykedvűen mentem, mert szigorúan megszabtam a keretet és igazán nagy dologra most nem volt szükségem, így főleg a praktikum vezért. Egy darab fekete nadrággal lettem gazdagabb, vettem hennát, sminkcuccokat, de semmi igazán extra darabot. Nem is láttam végül is olyat, ami fájó szívvel ott kellett volna hagynom. Na jó, a Müllerből jó lett volna egy RT ecsetkészlet. De majd legközelebb…

A képen látható összes termékkel elégedett vagyok 

Ruhát most inkább online vettem, kipróbáltam az Orsay webshopját, ingyenes volt a szállítás. A shop rendben van, nem volt semmi fennakadás, a méreteket is sikerült eltalálnom.

bty

bty

Persze a pasi nem ment ki a fejemből és egyre türelmetlenebb lettem, akartam, hogy történjen már valami. Így kézbe vettem a dolgokat és a magam módján “kezdeményeztem”, de legalábbis csináltam olyasmit, amiből akár alakulhatna is valami. Végül is ez nem jött össze úgy, ahogyan én elképzeltem, ez persze kiakasztott, de ismét tanultam magamról valamit. Az alfa-énem elég erős (szeretem irányítani az eseményeket), ami miatt hajlamos vagyok ilyen akciókra. Végül is jól jöttem ki belőle, mert nem vetette vissza az érdeklődést, de nagy mélységeket és magasságokat jártam meg ebben a hónapban érzelmi téren. A májusi hónapban lesz egy esemény, ami eldöntheti, hogy lesz-e ebből valami ténylegesen, vagy csak némi érdeklődés az egész. A következő hónapra kiderül.  Ha nem, akkor belevetem magam a társkereső oldalak világába. (Ha-ha milyen vicces kis poszt születhetne az élményeimből!) Visszatérve az alfaságra, erről mindenképp szeretnék írni nektek, mit is jelent ez, milyen előnyei és hátrányai vannak, ha ilyen a személyiségtípusa valakinek nőként.

A hónap vége a hosszú hétvégébe torkollt bele. Sok mindent terveztem, ismét hennáztam, nekiálltam a blog részletesebb átnézésének, több új ötletem is van, tervezek kisebb átalakításokat, hogy még jobb lehessen. Végre semmi sem akadályozott, hogy elmenjek biciklizni, vettem egy sisakot is, eddig ilyet nem hordtam, de fontosnak tartom.

Ezt a hónapot nem jellemezte semmi extra dolog, az ismerkedés és a nátha volt a két meghatározó pont. Az ismerkedés kapcsán rájöttem, hogy még mindig van tanulni valóm magamról. A mozgás is egyre nagyobb szerepet kapott, egyre jobban bírom a terhelést, végre érzem, hogy kezd kialakulni valami kondíció félém. Kevésbé van izomlázam, hamarabb elmúlik, jobban is bírom a gyűrődést.

Filmet egyáltalán nem néztem, annyira az önismeret foglalt le, hogy nem vesztegettem az időmet ilyesmire, ez mondjuk a blogolásban is meglátszott, ebben a hónapban kicsit kevesebbet írtam. Zenében több új felfedezésem volt, a The Dark Element zenekar nevét a Someone let the cold inside bejegyzésem kapcsán már említettem, ez is ihlette a posztot. A másik zenekar a Beast in Black volt, akiket sikerült azután megismernem, hogy pár hete voltak itt koncertezni. Jönnek a Nightwish előzenekaraként ősszel, akkor mindenképp meg akarom nézni őket. A harmadik Loreena Mckennitt volt, akit a hastánc kapcsán hallottam először. Vannak zenéi, amelyekre jól lehet táncolni, és tényleg. Rendkívül minőségi, amit csinál (nem, nem metál, nyugodtam ismerkedjetek vele, ha nem ismeritek).

Könyv: elolvastam végre “Az alfa-nő párra lel” c. könyvet és mielőtt azt hinnétek ez egy feminista hülyeségekkel teleszórt könyv, akkor szólok, hogy nem az. Egy nagyon jó útmutató, akkor is ha nem vagy alfa-típusú nő, sok hasznos információt tartogatott és az önismeretben is rengeteget vitt előre. Van benne egy teszt is, amellyel meghatározhatod, milyen arányban jellemzőek rád az alfa és a béta tulajdonságok, ezek arányából pedig 9 típus valamelyikébe vagy sorolható. Ehhez ajánlások tartoznak, melyekkel feltárhatod erősségeid és gyengéid ill. hogy melyik típusba tartozó férfiakkal lesz nagyobb esélyed. Nos, elöljáróban: 88% alfa, 36% béta lennék. Hhm, 88-as alfa, no comment. Abban sem voltam biztos, hogy az vagyok-e? (a kis szerény…)

Amire talán a legbüszkébb vagyok ebben a hónapban, az az, ahogyan a nehézségeket kezeltem érzelmi téren. Voltak napok, amikor azt éreztem, hogy ismét visszakerültem a startvonal elejére, de aztán pár nap alatt sikerült átrágnom magam ezeken és fel tudtam magam építeni valahová, nem húzott le az egész. Ezt egyértelműen az elmúlt két év tudatos építkezésének eredményeként értékelem. Itt szeretném megjegyezni, amit Judith Sills Szállj le a döglött lóról! c. könyvében olvastam és rettentően fontos: “az érzelmi erőfeszítéseinkben elért sikereinket nem ünnepeljük.”- és ez mekkora hiba! Bizony, bizony ezt is ugyan úgy kell ünnepelni és időnként megveregetni a vállunkat, ahogyan mondjuk egy futóverseny után tennénk.

Találtam egy jó kávézót a belvárosban, a hely neve Mon Café, ha a Ferenciek tere környékén jártok, akkor érdemes betérni.

A következő két hónap, de  főleg a május nekem munka szempontjából a legsűrűbb időszak a tanévkezdés mellett. Már most tele a naptáram, így minden hétre fog jutni legalább egy munkahelyi esemény és ehhez jönnek a saját, privát dolgaim. Nem fogok unatkozni!

Jól láttam, hogy kár tervezni nagyon múlt hónap végén, mert amit akkor írtam, abból szintén nem lett igazán semmi. Talán nem is baj, hogy ez a hónap “eseménytelenre” sikeredett, rápihentem a következőre. A május már más lesz, sok programom van kialakulóban:

• koncert hónap elején
• lézerharcolni menni
• buli a csajokkal (ez biztos lesz, egy bizonyos eseményt fogunk ünnepelni)
• jönnek a sörfesztiválok! 🙂

Mivel telt az április hónap nálatok? Mit terveztek az utolsó tavaszi hónapra?

By: Szilvia

Tetszett a poszt? Kövesd a blog Facebook-oldalát, vagy a jobb alsó sarokban a “Követés” gombbal a WordPressen. A Bloglovin’-on, a Blog Gyűjtőn  és az Instagramon is megtaláltok és követhettek!

 

Hírdetés